QUO PRIMUM
Őszentsége V. Pius pápa apostoli Konstitúciója
Már kezdetektől, a
legfőbb apostoli méltóságra történt felemelésünktől, boldogan fordult értelmünk
és minden erőnk, boldogan irányítottuk minden gondolatunkat mindazon dolgok
felé, amelyek egy tiszta liturgia megőrzésével kapcsolatosak, és Isten
segítségével igyekeztünk, minden hatalmunkban álló eszközzel, megvalósítani ezt
a célt. Mert, a Szent Tridenti Zsinat egyéb dekrétumain kívül, több határozat
is arra kötelezett Minket, hogy felülvizsgáljuk és újra kiadjuk a szent
könyveket: a Katekizmust, a Misekönyvet és a Breviáriumot. Miután a hívek
oktatására kiadtuk a Katekizmust, Isten segítségével, és a Breviáriumot
teljesen felülvizsgáltuk Isten méltó dicsérete végett, azért, hogy a Misekönyv
és a Breviárium tökéletes összhangban legyenek, ahogyan az illő és helyénvaló –
ugyanis ildomos, hogy az Egyházban a zsoltározásnak csak egy előírt módja, a
szentmise bemutatásának csak egy rítusa legyen –, szükségesnek ítéltük, hogy
figyelmünket azonnal annak szenteljük, ami még hátravan, ti. a Misekönyv lehető
leghamarabbi újra kiadásának.
Ezért úgy
döntöttünk, hogy az általunk kiválasztott tanult emberekre bízzuk ezt a munkát.
Ezek nagy gonddal összevetették munkájukat a Vatikáni Könyvtárunkban található
ősi kódexekkel, és egyéb, máshonnan származó megbízható, megőrzött vagy restaurált
kódexekkel. Ezen kívül munkájukkal kapcsolatban utána néztek ősi és jóváhagyott
szerzőknek ugyanezen szent rítusokkal kapcsolatos munkáinak is; és így a
visszaállították a Misekönyvnek a Szentatyáktól származó eredeti formáját és
rítusát. Amikor ez a munka számos alkalommal további javításokon ment át,
gondos tanulmányozás és elmélkedés után megparancsoltuk, hogy a befejezett
művet nyomtassák ki és adják ki amilyen hamar csak lehetséges, hogy mindenki
élvezhesse ennek a munkálkodásnak gyümölcseit; és így a papok tudják majd,
milyen imákat használjanak, és hogy mostantól milyen rítusokat és
szertartásokat kell használniuk a szentmise bemutatása közben.
Mindenhol
alkalmazzák és tartsák meg, amit a Szent Római Egyház, minden egyházak Anyja és
Tanítómestere, az utókorra hagyott, és a szentmiséket ne énekeljék és ne
olvassák más forma szerint, mint ahogyan azt Mi kiadtuk ebben a Misekönyvben.
Ez a rendelkezés érvényes ezentúl, most és mindörökké, a keresztény világ
minden tartományában, minden patriarkátusra, székesegyházra, káptalani és
plébániatemplomra, legyenek azok akár egyházmegyések, akár szerzetesrendiek,
féri- vagy női rendé – beleértve a lovagrendeket is –, minden, meghatározott
közösséghez nem tartozó templomra vagy kápolnára, ahol hangosan éneklik a
konventmisét a kóruson vagy magánúton olvassák a Római Egyház rítusainak és
szokásainak megfelelően. Ezt a Misekönyvet kell használni minden templomban,
még azokban is, amelyek külön felhatalmazás folytán ez alól kivételt
képeznének, akár Apostoli engedély, szokásjog vagy privilégium folytán, vagy
akár a Szentszék megengedő vagy hivatalos megerősítése folytán, vagy akármilyen
más módon biztosították is számukra jogaikat és fakultásaikat.
Egyedül ezt az új
rítust szabad használni, hacsak az engedélyt, amely alapján a szentmisét
másként mondják, nem legalább 200 éve adta az Apostoli Szentszék a templom
alapításakor és megerősítésekor, vagy hacsak nem érvényesült hasonló szokás
megszakítatlanul legalább 200 éven keresztül, amely esetekben Mi semmiképpen
sem töröljük el fent említett kiváltságukat vagy szokásukat. De akárhogy is, ha
ez a Misekönyv, amelyet alkalmasnak láttunk kiadni, ez utóbb említetteknek
megfelelőbb, megadjuk nekik az engedélyt, hogy ennek rítusai szerint mutassák
be a szentmisét, feltéve, hogy megszerzik püspökük vagy prelátusuk vagy egész
káptalanuk beleegyezését, minden ellenkező rendelkezés ellenére is.
Egyébként minden
egyéb fent említett templomnak ezennel megtiltjuk, hogy más Misekönyveket
használjon, amelyekkel teljes egészében és abszolút módon fel kell hagyniuk;
minthogy ezen Konstitúciónk által, amely ezentúl most és mindörökké érvényes,
elrendeljük és megparancsoljuk, hogy semmit nem adjanak hozzá a most kiadott
Misekönyvünkhöz, semmit ne hagyjanak el belőle, semmit meg ne változtassanak
benne, neheztelésünk büntetésének terhe alatt.
Kifejezetten
megparancsoljuk minden egyes Pátriárkának, Adminisztrátornak, és minden más
személynek, bármilyen egyházi méltóságot viseljenek is, legyenek akár a Római
Szent Egyház Bíbornokai, vagy viseljenek bármilyen más rangot vagy kiválóságot,
a szent engedelmesség nevében elrendeljük, hogy a szentmisét az Általunk
ezennel lefektetett rítus és mód és normák szerint énekeljék vagy olvassák, és
ezentúl minden más misekönyv rubrikának és rítusainak használatát, amit eddig
szokásképpen követtek, fejezzék be, azokkal teljesen hagyjanak fel, bármennyire
ősiek is legyenek azok; és a szentmise bemutatása közben ne vezessenek be
semmilyen szertartást, vagy ne mondjanak semmilyen más imát azon kívül, mint
amit ez a Misekönyv tartalmaz.
Továbbá ezen
(rendelkezésünk) folytán, Apostoli hatalmunk erejénél foga, engedélyezzük és
mindörökre megengedjük, hogy a szentmise bármely templomban történő énekléséhez
vagy olvasásához teljesen ezt a Misekönyvet kövessék ezentúl, a lelkiismeret
minden aggálya nélkül, vagy a bármilyen büntetésnek, ítéletnek vagy cenzúrának
való kiszolgáltatottság félelme nélkül, szabadon és törvényesen. Sem az
elöljárók, sem az adminisztrátorok, kanonokok, káplánok és más világi vagy
szerzetespapok, semmilyen címen nem kényszeríthetőek arra, hogy másként
mutassák be a szentmisét, mint ahogyan azt Mi megparancsoltuk. Ugyanígy
kihirdetjük és elrendeljük, hogy senki nem kényszeríthető vagy erőszakolható
ennek a Misekönyvnek a megváltoztatására, és hogy ezen dokumentum nem vonható
vissza és nem módosítható, hanem mindörökké érvényes marad, és megőrzi teljes
érvényét, a Szentszék megelőző konstitúciói és dekrétumai ellenére is, éppígy
bármely tartományi vagy szinódusi zsinat általános vagy különleges
konstitúciója vagy ediktuma ellenére, valamint a fent említett templomok távoli
és emlékezetet meghaladó rendelkezések által alapított gyakorlata és szokása
ellenére is – kivéve amennyiben ezek több, mint kétszáz évesek.
A Mi akaratunk
tehát, és ugyanazon hatalmunknál fogva elrendeljük, hogy miután közzétettük ezt
a konstitúciót és a Misekönyv kiadását, a Római Kúria papjai harminc nap múlva
kötelesek a szentmisét eszerint énekelni vagy olvasni; mindenki más az Alpoktól
délre három hónap múlva; és az Alpokon túliak vagy hat hónap múlva, vagy amikor
a Misekönyv kapható lesz. Azért, hogy a Misekönyv romlatlanul megmaradjon az
egész világon, és mentes maradjon minden romlástól vagy hibától, a büntetés a
nyomdászok számára, akár közvetve, akár közvetlenül tartozzanak is a Mi és a
Szent Római Egyház uralma alá, könyveik utáni bírság és száz aranydukát
megfizetése lesz ipso facto az Apostoli Kincstár részére. Továbbá, a világ
egyéb részein tartózkodók büntetése a latae sententiae kiközösítés lesz, és más
egyéb büntetések, amelyet majd ítéletünk kivet; és elrendeljük ezen törvény
által, hogy ne merészeljék akár kinyomtatni, akár megjelentetni vagy eladni,
vagy bármi módon elfogadni az ilyen természetű könyveket a Mi engedélyünk és
jóváhagyásunk nélkül, vagy az általunk kijelölendő helyek Apostoli
Komisszariátusai kifejezett beleegyezése nélkül. Az említett nyomdászoknak meg
kell kapniuk a hiteles Misekönyvet, és ahhoz teljesen hűségesnek maradni, és
semmilyen módon nem térhetnek el a Római Misekönyv tekintéllyel bíró nyomtatott
formájától.
Éppen ezért,
mivel nehéz lenne, hogy ezen nyilatkozat a keresztény világ minden egyes
részére eljusson, és egyszerre kerüljön napvilágra mindenhol, elrendeljük, hogy
szokás szerint függesszék ki és tegyék közzé az Apostolok Fejedelme
Bazilikájának kapuján, éppígy az Apostoli Tiktárságon és a Campo Flora utcáin;
továbbá elrendeljük, hogy ennek az ediktumnak nyomtatott példányai, amelyeket
aláírt egy közjegyző és hivatalossá tett egy egyházi méltóság, mindenhol és
minden nemzetben ugyanazzal a kétségtelen érvényességgel rendelkezzenek, mint
ha Saját kéziratunkat mutatták volna meg. Ezért senki nem változtathatja meg
ezt az értesítést engedélyünkről, rendeletünkről, rendelkezésünkről, parancsunkról,
előírásunkról, engedményünkről, engedélyünkről, nyilatkozatunkról,
akaratunkról, dekrétumunkról és tiltásunkról. Bárki is megtenné ezt, tudja meg,
hogy a Mindenható Istennek valamint Szent Péter és Pál Apostoloknak haragját
vonja magára.
Kelt Szent Péternél, az Úr megtestesülésének 1570-ik évében, július hó 14-ik
napján, pápaságunk ötödik évében
V. Pius PP.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése